Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam
Ára: 4199 helyett - 30% kedvezménnyel - 2940 ft
Megrendelhető: ide kattintva
„Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát” – írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss, a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként, nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzései egyedülálló betekintést engednek a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük az életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonalétig, az első politikai gyilkosság és többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs táborban eltöltött formatív évekig. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, majd egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig. 1944 kora nyarán újra Auschwitz élén áll, hogy levezényelje a megsemmisítő tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. Az ún. magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437.000 magyarországi zsidó érkezik a táborba, akik közül 300.000-345.000 – köztük 100.000 gyerek – azonnal a gázkamrákba kerül.
A magyar olvasóközönség által Robert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regénye (Mesterségem a halál) által megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. Egy olyan emberét, akit egyáltalán nem zaklatták fel a tömeggyilkosságok. „Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési program vezetője voltam” – mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra. Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha. Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított”. Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust. „Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben”.
A Martin Broszat (1926-1989) német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán történészeknek a Rudolf Höss és a magyar holokauszt kapcsolatát bemutató utószava zárja. A magyar kiadás elé Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.
Rudolf Höss
Auschwitz parancsnoka voltam
Rudolf Höss emlékiratai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 320
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634758426
Az auschwitzi szerelmesek története mesébe illő is lehetne, ám teljes egészében igaz: két fiatal Auschwitz poklában talál egymásra, esik szerelembe, majd tizenhárom nap erejéig a boldogságot is megízlelik, mielőtt történetük tragikus véget ér.
Véletlen, sors, eleve elrendelés? Egy varázslatos szerelem története
Egy író, aki már nem képes írni és elvesztette a mondanivalóját. Felesége, a megszállott tudós, és fiuk, aki visszautasítja a rákényszerített elvárásokat, ehelyett inkább egy távoli szigeten keres menedéket a világot behálózó erőszak elől. Egy kurd fiatal, aki a desztánok, legendák hívószavára és az elnyomottság ellen lázadva a hegyekbe vonul, de az ott folyó erőszak láttán megszökik. Egy fiatal lány, aki a szokásrend halálos ítélete elől menekül. Egy besúgó. Egy külföldi, akinek testrészei szanaszéjjel repülnek egy öngyilkos merényletben Isztambulban. Egy város Délkelet-Törökországban, egy különleges nő és egy különleges élet. Egy apró kis sziget Norvégiában, egy gyermek, aki egyre csak várja anyját, a mesebeli hercegnőt, de az már soha nem fog jönni.
Gagarinról rengeteg könyv jelent meg Oroszországban és a világban is, de – furcsa módon – sokáig senki nem írta meg az átfogó életrajzát, érintve a kényes kérdéseket is. Lev Danyilkin könyve Gagarin életének és utóéletének legteljesebb krónikája; minden lehetséges forrást felkutatva, a még életben lévő kollégákat, barátokat, szemtanúkat alaposan kikérdezve a szerző kísérletet tesz arra, hogy válaszoljon néhány alapvető kérdésre. Arra például, hogy az első űrhajós valóban rendelkezett-e különleges képességekkel (ahogy azt a Gagarin-mánia idején, az 1960-as években annyian gondolták a világon), vagy épp csak véletlen ültették be éppen őt a Vosztok-1 űrhajóba, amely megkerülte a Földet. Hogy valójában mi is történt 1961. április 12-én – mert az biztos, hogy nem minden a terv szerint alakult… Hogy önálló akarattal bíró ember volt, vagy a szovjet rendszer aggályok nélküli kiszolgálója.
1579-ben portugál kereskedelmi hajó fut be a japán Kucsinocu kikötőjébe. A fedélzeten utazik a jezsuita Alessandro Valignano atya, akinek a tekintélye Közép- és Kelet-Ázsiában a pápáéval vetekszik. Mellette a védelmezője, egy nagydarab, impozáns küllemű, kelet-afrikai férfi. A fiatal, ám tapasztalt katonát még kisfiúként rabolták el a falujából, majd rabszolgaként portugál zsoldosokhoz került.
Ava Jenkins vidáman éli hétköznapi, egyetemista életét. Senki nem is sejti róla, hogy ő valójában a világhírű színész, Oliver Jenkins húga, és az ünnepelt színésznő, Carry Morrison lánya. Ava hallani sem akar hírnévről, fényűző életről, színészetről, mígnem édesanyja be nem jelenti: elintézte, hogy Ava megkapja élete első főszerepét egy Oscar-díj-várományos bestseller adaptációban.
Rishi az Amerikai Egyesült Államokban született advaita tanító, aki jelenleg az indiai Tiruvannámalaiban él. Néhány éve súlyos betegségen esett át, hosszú hónapokig élet és halál között lebegett. Ez a tapasztalat csak elmélyítette korábbi spirituális megértését: „Ráeszméltem, hogy bármikor elveszíthetem a testem, és ha abban a pillanatban nem értem meg a Lét természetét, akkor ki tudja, kapok-e még egy testet, hogy képes legyek felismerni a Lét természetét? Tudtam, hogy haldoklom, a testem egyértelműen haldoklott, ment el, ezért mindennap megkérdeztem: »Mi nem hal meg?« Úgy gondolom, az egyik legtartósabb felismerés, amelyre ebből a tapasztalatból szert tettem, annak a mély megértése, hogy a tudatosság megmarad, függetlenül attól, hogy van-e testtudatosság vagy elmetudatosság.”
Különleges helyszínt, Lappföldet és különös embereket, az őslakos számikat választja első regénye főszereplőjéül Tina Harnesk.
Rátalálhat-e önmagára és az igaz szerelemre egy csúnyának tartott nő, akinek mindig a háttérben kellett élnie?