Detektívtörténet és szocializmus
Fejezetek a Kádár-kori bűnügyi irodalom történetéből
Ára: 3490 helyett - 30% kedvezménnyel - 2450 ft
Megrendelhető: ide kattintva
Bár a krimi hazai konjunktúrája az elmúlt évtizedben komoly lendületet adott a zsáner honi hagyományára fókuszáló kutatásoknak, arra nem adott elég ösztönzést, hogy a rendszerváltás előtti évtizedek műfaji jelenségeivel kapcsolatos vizsgálódások kimozduljanak abból a leegyszerűsítésekkel tarkított recepciós paradigmából, amelynek alapjait egyrészt a Kondor Vilmos Budapest regényeinek kezdeményező szerepét hangoztató kritikai, másrészt a magyar krimi létezhetőségével, tradíciójának és előzményeinek feltérképezésével foglalkozó irodalomtörténeti próbálkozások rakták le. A revízió elodázásának köszönhetően a Kádár-kori bűnügyi irodalomról a mai napig egy pártállami kultúrpolitika irányítása alatt álló, a rendszer ideológiai elvárásainak megfelelni kívánó, a krimi nemzetközi mintáival párbeszédképtelen műfajként szokás beszélni.
E kötet írásaiban a szerző ezzel a közvélekedéssel igyekszik vitába szállni. A könyvben megelevenednek a pártállam bűnüldözési szerveinek képviselői, a szocialista világrendet védelmező kémelhárítók, a nyugati kémek és kémszervezetek, a rendszerből kiábrándult rendőrtisztek és a saját igazukért harcoló Kádár-kori kisemberek. Hasznos információkat kaphat még az olvasó a korabeli detektívregény-írás gyötrelmeiről, a kommunista rezsim ellenségképeiről és a klasszikus és a hard-boiled krimisémák hasznosításának szocialista módszeréről.
A kötetet a Kádár-kor bűnügyi irodalmának csaknem teljes korpuszát tartalmazó bibliográfia zárja.
Török Lajos 1970-ben született Nagykanizsán. Tanulmányait szülővárosában végezte. Gyermekkori élményeit mélyen átjárta a Kádár-kor utolsó két évtizedének fojtó levegője. Első tizennyolc esztendeje azonban könnyebben telt, mint szüleié és nagyszüleié, akiknek pályáját a rezsim derékba törte. Volt segédmunkás, munkanélküli, postás, s csak a rendszerváltás akadályozta meg abban, hogy serfőző szakmunkásként csináljon karriert. Jelenleg irodalomtörténész és a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
Török Lajos
Detektívtörténet és szocializmus
Fejezetek a Kádár-kori bűnügyi irodalom történetéből
Kiadó: L'Harmattan
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 210
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636460761
Immaculée Ilibagiza fiatal lányként három hónapon át egy kis fürdőszobában rejtőzve élte túl az 1994-es ruandai népirtást, melynek során elveszítette szüleit, testvéreit. Egyszerűen, őszintén, lebilincselően ír a családjáról, a félelmetesen kibontakozó eseményekről és mindenekfelett arról, hogyan tudott Isten jelenlétéből erőt merítve, megbocsátó szeretettel és reménységgel telve kikerülni a borzalmas megpróbáltatásokból.
A tudományos történetírás szerint a tantrát tekintik az utolsó nagy buddhista irányzatnak. Ennek gyökerei a 2. századra nyúlnak vissza, de a 8. századra erősödött meg annyira, hogy egyes buddhista egyetemekre is bekerülve, a szerzetes-tudósok is elkezdtek vele foglalkozni, kommentárokat írva a különböző tantrákhoz. A mai Bihar és Bengál területén uralkodó Pála-dinasztia (760-1142) idején volt ennek a fénykora, ekkor alapították meg a vikramasílai és ódantapuri kolostor-egyetemeket, amelyek a tantrikus buddhizmus központjai lettek és Tibetbe is főleg innen került át a kolostor-egyetemek buddhizmusa.
„… az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikor írok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatom a hangokat és figyelek. És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mint meghallani a hangokat. Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz éveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én gyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írni kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenész koromban megéltem. Ezt tettem akkor – és ezt teszem ma is. Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néha azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nem bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg. Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy átírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget.”
Jon Fosse (1959) a kortárs norvég irodalom egyik legjelentősebb alakja, sokan a mai Ibsenként emlegetik. Színpadi művei világszerte sikert aratnak, regényeit és verseit több mint negyven nyelvre lefordították. 2023-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Anders egy reggel megdöbbenve látja a tükörben, hogy fehér bőre mélybarnára sötétedett az éjszaka. Felfoghatatlan titkát először csak barátnőjével, Oonával osztja meg, lassan azonban egyre több emberről derül ki, hogy Andershez hasonlóan egyik napról a másikra sötét bőrűek lettek. A névtelen kisváros lakóin úrrá lesz a bizonytalanság. Egyesek a fennálló rend régóta fenyegető megbomlásaként értelmezik az eseményeket, és félnek, vajon elfogadja-e új külsejüket a közösség, mások minden előítéletüket feledve egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Az antikvitás történelme iránt érdeklődő olvasó olyan könyvet vehet a kezébe, amely kiemelkedő jelentőségű ógörög személyiségek izgalmas, fordulatokban gazdag élettörténetét szedi csokorba. Olyan férfiakét, akik több-kevesebb sikerrel kerülték ki a politikuspálya buktatóit, és ha a tragikus végzet beteljesülése ellen nem is mindig védekezhettek sikerrel, következetes életutat jártak végig.
Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni.
Párizs tele van oroszokkal – írja Hemingway 1922-ben, miután megérkezik a Szajna parti fővárosba. – Egyfajta gyermeki reménykedéssel áramlanak Párizsba. Senki nem tudja, hogyan élnek, leszámítva, hogy eladogatnak ékszereket, arany dísztárgyakat és családi ereklyéket, amiket magukkal hoztak Franciaországba.” És valóban, a Romanov-dinasztia bukását, a bolsevik hatalomátvételt követően vagyonuktól szinte teljesen megfosztott oroszok ezrei menekülnek a francia fővárosba, s az éjszakai lokálok, a finom borok és ételek nyújtotta élvezetek, a Gyagilev vezette Orosz Balett fénykorát felváltja a nélkülözés keserve és a munkalehetőségért való küzdelem.
Irodalmi szenzáció: Erdély fenegyereke, Maderspach Viktor (1875-1941) kiadatlan útijegyzetei 1911 és 1938 között, lenyűgöző korabeli fotók kíséretében!