Juzuki Aszako: Vaj
Kadzsii Manako a tokiói fegyházban ül, miután elítélték három gyilkosság vádjával. Az egykori gourmet hobbiszakács rémtettei teljes izgalomban tartják az országot, miután a sorozatgyilkos a címlapokra került. A nő nem hajlandó szóba állni a sajtóval, azonban Rikának, a harmincas éveiben járó, egy hetilapnál dolgozó újságírónőnek sikerül több interjút is készíteni vele, miközben egyre jobban magával ragadják Kadzsii szeszélyes szavai és tettei.
Juzuki Aszako lenyűgöző regénye valós események ihlette történet szeretetről, megszállottságról, és a japán ételek bársonyos, mély ízvilágában rejlő gyönyörökről.
Juzuki Aszako
Vaj
Ízek és gyilkosságok
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 510
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636367541
Kifogástalan állapotú, nem olvasott duplum, könyvesbolti példány. Ára: 5000 ft. Megrendelhető itt: https://moly.hu/magankonyvtar/13074233
Egy nő, aki menekül a múltja elől. Egy férfi, aki újra hinni tanul a szerelemben. És egy utazás, amely örökre megváltoztatja az életüket. Marie, a párizsi fordítónő Toszkána napfényes dombjai között talál rá arra a békére, amelyről azt hitte, örökre elveszítette. Roberto, a szőlőbirtok gazdája két gyermekével együtt, lassan visszavezeti őt az életbe és a szerelemhez.
Véres kardját markoló, páncélba öltözött római gladiátor: ő az ókori világ legikonikusabb alakja. Nem csak most látjuk vonzónak és egyben visszataszítónak – a saját korában is mélyen megosztó volt: hol gyűlölték, hol idealizálták, de mindig fontos szerepet töltött be a római kultúrában. Mit jelentett a rómaiak számára? És mit árul el ma a római életmódról?
Egy ezüstkereskedő boltjának páncélterméből megcsonkított holttest kerül elő. A rendőrség először azt hiszi, egy büntetett előéletű fegyveres rabló az, de nem mindenki biztos benne, hogy jól gondolják. Többek között Decima Mullins sem, ezért fordul Cormoran Strike magánnyomozóhoz: meg van ugyanis győződve róla, hogy a páncélteremben talált holttest a barátjáé, gyermeke apjáé, aki hirtelen, titokzatos körülmények közt tűnt el.
Martina Baradel, a japán szervezett bűnözés egyik legkiválóbb szakértője nemcsak rekonstruálja a jakuza történetét, de számos sztereotípiát is lerombol. Ugyanis Japán nemcsak a világ egyik legbiztonságosabb országa, hanem egy évszázados múltra visszatekintő, hatalmas, burjánzó maffia szülőhelye is. A jakuza, a japán maffia tevékenysége szorosan összefügg az ország életével, azaz gondoskodik az állam által elfeledett polgárokról, részt vesz a gazdasági életben, és legfőképp: szabályozza a bűnözői világot. A könyv a rendkívül rendezett japán társadalom árnyékos oldalán élők vallomásain alapul, és Baradelnek sikerült az egyik legnagyobb jakuza család főnökével, Tanaka Dzsunicsiróval is kapcsolatot teremtenie, aki elmeséli életét, sikereit és kudarcait, ezáltal lehetővé teszi számára, hogy rekonstruálja a jakuza elmúlt hetven évének hihetetlenül szövevényes és izgalmas történetét.
Legendákkal átszőtt életet élt, állítólag egy szerzetes fedezte fel tehetségét, amint a szegény családba született kis Francisco malacokat karcolt a disznóól falába. Így került Zaragozába, ahol azonban korán kitört belőle féktelen természete, sokkal szívesebben látogatta a kocsmákat és a könnyűvérű lányokat, mint az iskolát, s még nem volt húszéves, amikor már menekülnie kellett az inkvizíció elől.
Festeni azonban nagyon tudott, így azután rossz híre ellenére évekig IV. Károly és VII. Ferdinánd király udvari festője lehetett. Két leghíresebb képe, a Meztelen és a Felöltözött Maya szintén mesébe illő körülmények között készült. Történt pedig, hogy egy tekintélyes arisztokrata megrendelte tőle felesége portréját, a nagytermészetű Goyának azonban igen megtetszett a szemrevaló asszony, így rávette, hogy meztelenül feküdjön neki modellt. A férj azonban megsejthetett valamit, mert elhatározta; megnézi már mi történik a műterem mélyén. Az asszony egy nappal a látogatás előtt értesítette Goyát: baj van, holnap megy az ura. A látogatáskor azonban Goya haláli nyugalommal vezette a házaspárt a letakart 
vászon elé, miközben az asszony kishíján elájult. Lekerült a lepel, és a vásznon a Felöltözött Maya volt látható, amelyet a meztelen változat után Goya egyetlen éjszaka festett meg. Férj és feleség pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak... (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
"Minden nő, aki a tengerbe merül, koporsót cipel a hátán…
Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik, maga Pantaleón pedig valóságos legenda lesz: az örömlányok istenítik, a katonák hálásak neki, az erkölcs őrei kígyót-békát kiabálnak rá, felettesei pedig döbbent ámulattal figyelik lendületes tevékenységét. Egyedül Pachita, a felesége nem tudja, mit is rejt az a szupertitkos megbízatás, amellyel férjét a babonákkal, vallási fanatikusokkal és széplányokkal teli forró Amazóniába küldték.
A város és a kutyák című regényével tűnt fel a hatvanas évek elején, s rögvest a legjobb latin-amerikai prózaírók között kezdték emlegetni a nevét, majd A zöld palota című könyvével újabb bizonyítékát adta annak, hogy a kritikusok nem túloztak. Más művei mellett ez a két könyve is olvasható magyarul, csakúgy mint a Pantaleón és a hölgyvendégek, amelyből híres film is készült, továbbá a Halál az Andokban, a Háború a világ végén és az Édenkert a sarkon túl. Aktívan részt vett a világirodalmi közéletben, volt a PEN Club elnöke, de politikusként is bemutatkozott, politikai mozgalmat alapított, sőt, Peru elnökjelöltje is volt. Pár éve hazánkban is köszönthettük; 2003-ban ő volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, 2010-ben pedig ő kapta a Nobel-díjat. A nagyszerű író tavaly hunyt el. (Kalendárium Press)
– Kettesben üldögéltünk a Kapás utcai téglalap alakú szobában, a sarokban, az állólámpa fénytányérjában. Az asztalon palack bor, két pohár: nemrég fejeztük be a vacsorát: beszélgettünk. Szemem óhatatlanul vissza-visszatért a rekamiéra, éjszakáról éjszakára kísértettek az emlékek, most is mintegy betöltötték cikázó röpködésükkel a mennyezet és a padló közötti teret. Úgy éreztem, tovább nem halogathatom a dolgot, föl kell tárnom Magda előtt a való helyzetet. Mélyet lélegeztem, és kivágtam: – Mit cifrázzam, Cicuskám, impotens vagyok! Szinte boldog voltam, annyira megkönnyebbültem. – Csak ezt akartad mondani? Ez a kérdés viszont lehűtött, hisz úgy hangzott, mintha a vallomás, amely nekem pokoli erőfeszítésembe került, valami semmiségről értesített volna, s nem olyasmiről, ami mindkettőnket közelről érint. – Neked ez „csak”? – Mióta? – Már Mariupolban észrevettem. Magda másodpercnyi szünet után rákérdezett, mohón és kíváncsian: – És Mariupolban hogy vetted észre? Kirobbant belőlem a kacagás, a kérdésben ugyanis valahogyan az érzett, hogy én ott a láger lőtornyai, szögesdrótjai között is megtaláltam a módját, hogy megkörnyékezzek egy nőt, s meggyőződjem afelől, hogy oda a potenciám…