Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges története

2025. január 26. 10:21 - hudobny

Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges története

Paul Newman amerikai színész születésének 100. évfordulója alkalmából

1986-ban Paul Newman és legközelebbi barátja, Stewart Stern forgatókönyvíró ambiciózus projektbe kezdett. Stern felkereste Newman családtagjait, barátait és közeli munkatársait, és interjúkat készített velük a színész életéről, majd Newman is elmesélte a saját nézőpontját a történetről. Az egyetlen kikötés az volt, hogy bárki, aki megszólal, legyen teljesen őszinte. A kikötés magára Newmanre is vonatkozott. Öt évig dolgoztak a projekten.

Az eredmény egy rendkívüli memoár, a szokásos sztáréletrajzoktól eltérően irodalmi igényességgel, izgalmasan megírt szöveg, több ezer oldalnyi interjúátiratból összeszerkesztve. Newman hangja rendkívül erőteljes: hol vicces, hol fájdalmas, de legfőképpen és mindenekelőtt kegyetlenül őszinte. A további hangok – gyermekkori barátok, bajtársak a haditengerészetnél, családtagok, filmes és színházi munkatársak, mint például Tom Cruise, George Roy Hill, Martin Ritt vagy John Huston – gazdagítják, színesítik és kontextusba helyezik Newman történetét.

Paul Newman éppen 100 éve, 1925. január 26-án született.

A legendás Elia Kazan tanítványa volt, és akkoriban még másként készültek a filmek. Mint egyszer elpanaszolta: “Amikor elkezdtem a szakmát, az összetartozás, a barátság és a vidámság volt a legfontosabb. Ma már csak az ütemterveket, a költségvetést, a bemutató időpontját nézik, és csak utoljára, hogy valójában mozit csinálnak.” Hogy igaza van-e, azt csak sejthetjük, de hogy ő valódi filmeket csinált, az bizonyos, elég csak A hallgatag ember, a Győzni Indianapolisban, a Macska a forró bádogtetőn, a Hosszú, forró nyár, Az ifjúság édes madara, a Bilincs és mosoly, a Buffalo Bill és az indiánok, A nagy balhé vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című moziját említeni.

Mi sem természetesebb, hogy az Oscar-díjat is kiérdemelte, de jellemző módon éppen akkor, amikor beindította üzleti vállalkozását. 1982-ben alapította élelmiszergyártó cégét saját készítésű salátaízesítőjével, de később már a spagetti-mártás, a pattogatott kukorica és a limonádé is a vállalat keresett termékei közé tartozott. Üzletembernek is régivágású volt, úgy vélte, mivel vásárlásaikkal az emberek adják össze a millióit, kutya kötelessége valamennyit visszajuttatni belőle nekik. A színészek között messze ő vezette a jótékonysági listát, segítette a boszniai menekülteket, az afrikai éhezőket, és folytathatnánk a sort.

Élete alkonyán már csak kedvtelésből forgatott, ehhez képest A kárhozat útja című filmben nyújtott alakításáért 2002-ben minden létező díjra jelölték. De neki már nem kellett a kedvében járni, ő már akkor nem volt lekenyerezendő reklámhordozó, nem is kapta meg egyiket sem.

Az önéletrajzi könyvben Paul Newman ragyogó részletességgel mesél traumákkal teli gyermekkoráról, tinédzserkori bizonytalanságáról, fiatalkori kudarcairól a nőkkel, sztárrá válásáról, korai riválisairól (Marlon Brando és James Dean), első házasságáról, alkoholizmusáról, Scott fia haláláról, és arról a vágyáról, hogy lányai megértsék az igazságot apjukkal kapcsolatban. A könyv talán legmegindítóbb része a Joanne Woodwarddal való kapcsolatáról szól – egymás iránti mélységes szeretetükről, és arról, ahogyan Joanne intellektuálisan, érzelmileg és érzékileg is formálta férjét, miközben minden helyzetben támaszt nyújtott neki.

Az Egy hétköznapi ember különleges élete kitárulkozó és önelemző, szeretetteljes és őszinte, összetett és mély írás, amely új fényben tárja elénk korunk egyik legnagyobb filmsztárját, az embert, akit sokan csodáltak, de kevesen ismertek. „Szerettem volna papírra vetve helyükre tenni a dolgokat, megtépázni a fejemre nőtt legendát, leszámolni néhány mítosszal, és távol tartani a piranhákat. Dokumentálni akartam életemet ezen a planétán, lehetőleg a pontosság igényével. Mert mindaz, amit eddig leírtak rólam, a közelében sem jár a valóságnak. Ez az egyetlen célom ezzel a könyvvel.” – Paul Newman