Virginia Vallejo: Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart
Kifogástalan állapotú antikvár könyv, nem olvasott, könyvesbolti példány.
Ára: 2700 ft
Megrendelhető: ide kattintva
Bensőséges portré a gyönyörű kolumbiai tévébemondónő, Virginia Vallejo és a hírhedt „Kokainkirály", Pablo Escobar kapcsolatáról, amely hamarosan Penelope Cruz és Javier Bardem főszereplésével a mozikban is látható.
2006 júliusában a DEA, az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal repülőgépe kimenekítette Virginia Vallejót Kolumbiából. Veszélyben forgott az élete, miután koronatanúja lett két, az ország 20. századi történelmét meghatározó bűncselekménynek: egy elnökjelölt meggyilkolásának és az Igazságügyi Palotában lezajlott túszdrámának.
1983-ban Virginia Vallejo, a szépségéről is híres médiaszereplő, akinek kegyeiért milliomosok versengnek, megismeri Pablo Escobart. Négy évig tartó románcuk egy olyan világba enged bepillantást, amelyet a kábítószer, a korrupció, erőszakos hatalmi harcok és páratlan gazdagság ural. A borzalom és a szégyen krónikájába torkolló szenvedélyes szerelmi történet korunk egyik legsötétebb bűnöző elméjének fejlődéstörténete is egyben. A legendás drogbáró elképesztő kegyetlenséggel építi birodalmát, amelyet nemcsak az illegális üzleti világhoz fűznek erős szálak, de természetesen a politikához is.
Virginia Vallejo
Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 414
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155283994
Kívülről nézni a magyar irodalomra: ezt kísérli meg ez a könyv – s nem mintha a szerző kívülálló volna. Olyan nézőpontot választott, amely jó rálátást nyújt a magyar önértelmezésre az elmúlt két évszázadban: az ókori Kelet írott emlékeit, az ékírást és ennek tudományos kutatását, az assziriológiát.
A francia Riviéra zafírkék vize mellett évtizedes titok tárul fel… Egy rejtélyes végakarat részeként a nyughatatlan görög örökösnő, Ariana Theodoszisz tulajdonába kerül a Hotel du Soleil. Arianát rabul ejti az egykor fényűző, mára megkopott szálló szépsége, és azt reméli, újra beindíthatja a létesítményt. Gabriel du Lac régi szállodás. A Hotel du Soleil évtizedek óta a családja birtokában volt, és esze ágában sincs átadni egy vadidegennek – még akkor sem, ha ilyen szép. Madame du Lac lassan fél évszázadon át figyelte, hogy jönnek-mennek a gazdagok és a hírességek a hallban, és mindvégig megtartotta a szálló titkait. Most viszont szembe kell nézniük a múlttal. Mit fog hozni ez a nyár? Ha kipattan a titok, mindannyiuk élete örökre megváltozik.
Minden, amit tudni szeretnél az ókori görögökről és rómaiakról, de sohasem tanították az iskolában
Lionel Messi világbajnok, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres spanyol bajnok, a világon egyedüliként nyolcszoros aranylabdás labdarúgó - és sokak véleménye szerint minden idők legnagyobb futballistája.
Nemsokára hatvan éve lesz, hogy 1968 májusában kitört a párizsi diáklázadás. Amilyen gyorsan szárba szökkent, olyan hamar le is csengett. Mi volt ez egyáltalán? Felkelés vagy forradalom? Miért tört ki, és miért ért véget alig egy hónap alatt? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ. Bemutatja a diáklázadás előzményeit, okait. Részletesen ismerteti 1968 legfőbb külpolitikai vonatkozásait, melyek kihatással voltak a diáklázadók szellemiségére, különös tekintettel a vietnámi háborúra, a háborúellenes tüntetésekre, az ebből kifejlődő hippi korszakra, a kubai forradalomra, a nyugat-németországi egyetemi megmozdulásokra és a szélsőbaloldali terrorista csoport, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) megalakulására és akcióira, a magyarországi és csehszlovákiai reformtörekvésekre, a prágai tavaszra. Külön kitér az Egyesült Államok társadalmát feszítő korabeli súlyos belső ellentmondásokra, egyetemi mozgalmakra, a politikai gyilkosságok (John F. Kennedy, Robert Kennedy, Martin Luther King) hátterére is. Ismerteti a diákokra ható főbb filozófiai és eszmetörténeti irányzatokat. Áttekinti a francia egyetemisták helyzetét, nehézségeit az 1960-as években. A külföldi szakirodalom, a korabeli magyar sajtó és szépirodalmi leírások segítségével napról napra nyomon követi a diáklázadás történéseit. Külön figyelmet fordít a diákok és a rendőrség közötti heves utcai harcok bemutatására. Ismerteti a felkelés főszereplőinek gondolatait, eszmerendszerét. Mivel a mozgalom egyben egész Franciaországra kiterjedő általános sztrájk is volt, kitér a különböző gyárfoglalásokra, a szakszervezetek és vezetőik mozgásaira, helyezkedéseire, a diákok és a munkások együttműködésére. Utal a diáklázadás filmművészeti vonatkozásaira is, végül pedig francia történészi véleményeket is figyelembe véve elemzi a felkelés jellegét, annak utóéletét és későbbi eseményekre való kihatásait.
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
„Mikor egyik művész a másikról nyilatkozik, mindenkor önmagáról is beszél (közvetve, utalásosan), csakis ez ad súlyt értékítéletének” – írja Milan Kundera 2009-ben a 80. születésnapjára megjelentetett esszéfüzérében, s ez alól ő maga sem kivétel. Mikor meghatározó, esetenként sorsdöntő találkozásait veszi számba az irodalom (Rabelais, Dosztojevszkij, Broch, Céline, Márquez, Fuentes, Anatole France, a francia szürrealisták, Malaparte), a képzőművészet (Bacon, Breuleur) és a zenetörténet (Beethoven, Xenakis, Schönberg, Janáček) területén vagy éppen az egzotikus sziget, Martinique kulturális öneszmélése kapcsán, mindig személyes élet- és szellemtörténeti összefüggések csomópontjaként adja közre az akár nüansznyi benyomásokra alapozott, de roppant érdekfeszítő észrevételeit. Regényírói tekintete és észjárása a furcsaságokra éppoly érzékeny, mint a kötete kompozíciójának középpontjában álló híres Lautréamont-idézet: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.” Értékel és átértékel, éleslátó és kritikus – önmagával szemben is. Művek és művészek mellett mérlegre kerül az emigráció és a véletlenek meg törvényszerűségek alakította történelem is, mindvégig az ember természetét szem előtt tartva. A nagy formátumú regényíró és gondolkodó könyve nem csak a régi találkozások felelevenítése miatt emlékezetes.
„A haragos arc nagyon természetellenes, s ha sokszor haragszunk, az arcvonások szépsége belepusztul, és végül is visszavonhatatlanul elmúlik. Próbáld ebből levonni a következtetést, hogy a harag az ész ellen hat. Mert, ha a bűn tudata is megszűnik, mi értelme van még az életnek?” Marcus Aurelius
Murakami Haruki szerény és rejtőzködő író, nem hajhássza a sikert és a népszerűséget, mégis világhírre tett szert. Ebben az esszékötetében tőle szokatlan módon megnyílik, kitárulkozik, és kendőzetlen egyszerűséggel, kertelés nélkül megosztja olvasóival, rajongóival, az írásra késztetést érzőkkel a regényírói mesterség titkait, sokféle aspektusát. Valljuk be, sokan vagyunk kíváncsiak, honnan meríti ötleteit, mi ihleti murakamisan szürreális világát, hogyan választ témát, szereplőket, mi inspirálja, kitől-miből tanul. Minderre és még sok minden másra is választ kapunk ebben a kötetben, miközben megismerjük a szerző töprengéseit tehetségről, kreativitásról, eredetiségről, az elismerés meg az irodalmi díjak fontosságáról vagy épp jelentéktelenségéről is.