Szécsi Noémi
Lányok és asszonyok aranykönyve
Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19-20. század fordulóján
Ára: 5499 helyett - 30% kedvezménnyel - 3850 ft
Megrendelhető: ide kattintva
Mi volt a menstruáció szerepe a nők oktatása szempontjából a 19-20. század fordulóján? Éltek-e szexuális életet a szűzkultuszban nevelt középosztálybeli lányok? Milyen testi tulajdonságokkal lehetett jól elkelni a házassági piacon? Miért volt erkölcstelen intézmény a szoptatósdajkaság? Mivel igyekeztek akkoriban orvosolni a meddőséget? Miért gondolták egészségre ártalmasnak az egyedülálló nők életét? Testi vagy lelki betegség volt-e a hisztéria? Hogyan viszonyultak akkoriban egy nőgyógyászati műtéthez? Korabeli vélekedések szerint miért nem lehet szerelemmel szeretni egy majd nyolcvanéves nőt?
Sok más forrás mellett dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik az egyik legfontosabb forrását ennek a könyvnek, ami – korabeli levelek, naplók, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével – kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Megmutatja, hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben abban a korban, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.
Szécsi Noémi
Lányok és asszonyok aranykönyve
Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19-20. század fordulóján
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 384
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789636331764
Díjnyertes regény egy nőről, aki a munkahelyi zaklatás ellen azzal védekezik, hogy terhesnek mondja magát.
ÉN MÉG SOHA NEM SZERETTEM BELE AZ ELLENSÉGEMBE…
Még hogy női séf? Képtelenség!
Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban…
Adamot mindig csak egy dolog érdekelte igazán: az állatok. Amikor munkahelyére, a stockholmi állatkertbe új igazgató érkezik, a fiú nyugodt élete felborul. Főnökének ugyanis eltökélt szándéka, hogy nyereségessé teszi az intézményt, mégpedig úgy, hogy egy csődbe ment cirkusztól oroszlánokat, gorillákat és elefántokat vásárol, és ezekkel az „új, menő és izgalmas” állatokkal helyettesíti a kert mostani „uncsi” lakóit.
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba.
Révész Sándor mesél. A kölyökkorától kezdve mai, lecsendesedett életéig elmesél mindent, amit fontosnak gondol, és ez a hosszú, sikerekben gazdag történet teli van lélekkel, érzelmekkel – amilyen a zenéje, az éneke és minden előadóművészi megszólalása.
Az énekes Jao Tian éppen New Yorkban lép fel a Kínai Állami Népi Együttessel, amikor régi ismerőse, az Egyesült Államokban élő Han Japin felkéri, hogy Tajvan nemzeti ünnepén énekeljen el néhány dalt a helyi kínai bevándorló közösség előtt, nem kevés tiszteletdíj fejében. Tian eleget tesz a kérésnek, így nem a társulattal tér haza Pekingbe, az erre jogosító engedélyt viszont elmulasztja beszerezni. Otthon már szankciókkal várják: felfüggesztik, önkritikát kell gyakorolnia, az útlevelét is be akarják vonni. Tiannak gyors döntést kell hoznia, és ő a szabadság földjét választja: visszautazik az Egyesült Államokba, ahol a bevándorlók sokszínű, ám lemondásokkal és néha kisebb sikerekkel kecsegtető élete jut neki osztályrészül. Az ismertsége miatt azonban a kínai hatóságok utánanyúlnak: hol szép szavakkal, hol pénzzel, hol egyéb, nemtelen eszközökkel próbálják befolyásolni. Ám ő mindent megtesz, hogy megőrizze a hangját, a művészetét – és a méltóságát. Ennek pedig igen nagy ára van: nem láthatja a családját, és olykor az énekléssel nehezen összeegyeztethető munkákat is el kell vállalnia.
Vajon hány alkalommal kapunk esélyt az élettől az újrakezdésre? Hol van az emberi tűrőképesség határa? Mennyi szenvedést vagyunk képesek elviselni, hányszor tudunk újra meg újra talpra állni?