Jordanes: A gótok eredete és tettei
Ára: 5500 helyett - 15% kedvezménnyel - 4700 ft
Megrendelhető: ide kattintva
Jordanes vagy Iordanes (? - 553 után) gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró volt.
Jordanest általában a klasszikus világ vaskora utolsó írójának tekintik. Két műve maradt ránk, ezek a rómaiak és gótok története és tettei című írásai. Az egész középkor során alig volt történeti munka, mely kelendőbb, többet emlegetettebb lett volna, mint az övé s korunkban is a népvándorlás történetének írói lépten-nyomon kénytelenek hivatkozni reá és idézni őt. Jordanes ezen nagy népszerűségre azért jutott, mert fő műve, a gótok története, teljességgel nem egyéb a különféle szerzőktől átvett és összeszerkesztett anyagoknál. Míg ugyanis azok a munkák, amelyekből szerkesztett, mint például Ablabius, Cassiodorius stb. írásai, elvesztek, Jordanes művei, bár romlott szöveggel, egészükben ránk maradtak. Munkáinak a fő s egyetlen érdeme, hogy bennük ezen szerzők számunkra megmaradtak s a teljes végenyészettől megmenekültek.
A mű az 1904-es magyar nyelvű kiadás reprint változata.
Jordanes
A gótok eredete és tettei
Latinból fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Dr. Bokor János
Kiadó: Nemzeti Örökség Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 173
Kötés: puhakötésben
ISBN: 9786156788009
A Brassói Lapok 1904-es brassói kiadásának reprint kiadása.
Bensőséges portré a gyönyörű kolumbiai tévébemondónő, Virginia Vallejo és a hírhedt „Kokainkirály", Pablo Escobar kapcsolatáról, amely hamarosan Penelope Cruz és Javier Bardem főszereplésével a mozikban is látható.
Kívülről nézni a magyar irodalomra: ezt kísérli meg ez a könyv – s nem mintha a szerző kívülálló volna. Olyan nézőpontot választott, amely jó rálátást nyújt a magyar önértelmezésre az elmúlt két évszázadban: az ókori Kelet írott emlékeit, az ékírást és ennek tudományos kutatását, az assziriológiát.
A francia Riviéra zafírkék vize mellett évtizedes titok tárul fel… Egy rejtélyes végakarat részeként a nyughatatlan görög örökösnő, Ariana Theodoszisz tulajdonába kerül a Hotel du Soleil. Arianát rabul ejti az egykor fényűző, mára megkopott szálló szépsége, és azt reméli, újra beindíthatja a létesítményt. Gabriel du Lac régi szállodás. A Hotel du Soleil évtizedek óta a családja birtokában volt, és esze ágában sincs átadni egy vadidegennek – még akkor sem, ha ilyen szép. Madame du Lac lassan fél évszázadon át figyelte, hogy jönnek-mennek a gazdagok és a hírességek a hallban, és mindvégig megtartotta a szálló titkait. Most viszont szembe kell nézniük a múlttal. Mit fog hozni ez a nyár? Ha kipattan a titok, mindannyiuk élete örökre megváltozik.
Minden, amit tudni szeretnél az ókori görögökről és rómaiakról, de sohasem tanították az iskolában
Lionel Messi világbajnok, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres spanyol bajnok, a világon egyedüliként nyolcszoros aranylabdás labdarúgó - és sokak véleménye szerint minden idők legnagyobb futballistája.
Nemsokára hatvan éve lesz, hogy 1968 májusában kitört a párizsi diáklázadás. Amilyen gyorsan szárba szökkent, olyan hamar le is csengett. Mi volt ez egyáltalán? Felkelés vagy forradalom? Miért tört ki, és miért ért véget alig egy hónap alatt? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ. Bemutatja a diáklázadás előzményeit, okait. Részletesen ismerteti 1968 legfőbb külpolitikai vonatkozásait, melyek kihatással voltak a diáklázadók szellemiségére, különös tekintettel a vietnámi háborúra, a háborúellenes tüntetésekre, az ebből kifejlődő hippi korszakra, a kubai forradalomra, a nyugat-németországi egyetemi megmozdulásokra és a szélsőbaloldali terrorista csoport, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) megalakulására és akcióira, a magyarországi és csehszlovákiai reformtörekvésekre, a prágai tavaszra. Külön kitér az Egyesült Államok társadalmát feszítő korabeli súlyos belső ellentmondásokra, egyetemi mozgalmakra, a politikai gyilkosságok (John F. Kennedy, Robert Kennedy, Martin Luther King) hátterére is. Ismerteti a diákokra ható főbb filozófiai és eszmetörténeti irányzatokat. Áttekinti a francia egyetemisták helyzetét, nehézségeit az 1960-as években. A külföldi szakirodalom, a korabeli magyar sajtó és szépirodalmi leírások segítségével napról napra nyomon követi a diáklázadás történéseit. Külön figyelmet fordít a diákok és a rendőrség közötti heves utcai harcok bemutatására. Ismerteti a felkelés főszereplőinek gondolatait, eszmerendszerét. Mivel a mozgalom egyben egész Franciaországra kiterjedő általános sztrájk is volt, kitér a különböző gyárfoglalásokra, a szakszervezetek és vezetőik mozgásaira, helyezkedéseire, a diákok és a munkások együttműködésére. Utal a diáklázadás filmművészeti vonatkozásaira is, végül pedig francia történészi véleményeket is figyelembe véve elemzi a felkelés jellegét, annak utóéletét és későbbi eseményekre való kihatásait.
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
„Mikor egyik művész a másikról nyilatkozik, mindenkor önmagáról is beszél (közvetve, utalásosan), csakis ez ad súlyt értékítéletének” – írja Milan Kundera 2009-ben a 80. születésnapjára megjelentetett esszéfüzérében, s ez alól ő maga sem kivétel. Mikor meghatározó, esetenként sorsdöntő találkozásait veszi számba az irodalom (Rabelais, Dosztojevszkij, Broch, Céline, Márquez, Fuentes, Anatole France, a francia szürrealisták, Malaparte), a képzőművészet (Bacon, Breuleur) és a zenetörténet (Beethoven, Xenakis, Schönberg, Janáček) területén vagy éppen az egzotikus sziget, Martinique kulturális öneszmélése kapcsán, mindig személyes élet- és szellemtörténeti összefüggések csomópontjaként adja közre az akár nüansznyi benyomásokra alapozott, de roppant érdekfeszítő észrevételeit. Regényírói tekintete és észjárása a furcsaságokra éppoly érzékeny, mint a kötete kompozíciójának középpontjában álló híres Lautréamont-idézet: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.” Értékel és átértékel, éleslátó és kritikus – önmagával szemben is. Művek és művészek mellett mérlegre kerül az emigráció és a véletlenek meg törvényszerűségek alakította történelem is, mindvégig az ember természetét szem előtt tartva. A nagy formátumú regényíró és gondolkodó könyve nem csak a régi találkozások felelevenítése miatt emlékezetes.
„A haragos arc nagyon természetellenes, s ha sokszor haragszunk, az arcvonások szépsége belepusztul, és végül is visszavonhatatlanul elmúlik. Próbáld ebből levonni a következtetést, hogy a harag az ész ellen hat. Mert, ha a bűn tudata is megszűnik, mi értelme van még az életnek?” Marcus Aurelius