Jevgenyij Zamjatyin: Mi
Ára: 4499 helyett - 32% kedvezménnyel - 3060 ft
Megrendelhető: ide kattintva
Egy rendkívül izgalmas pályát befutó szovjet-orosz író különleges művét ajánljuk az olvasó figyelmébe. Jégtörőhajó-mérnök, többek között részt vesz a legendás sarkvidéki expedíciós, később Lenin névre keresztelt jégtörő tervezésében, ám pályát változtatva a modern próza egyik legeredetibb alkotója lesz, s remekművel írja be magát az orosz-szovjet és a világirodalom történetébe. Ifjúkorától tagja a bolsevik pártnak, letartóztatják, száműzik, illegalitásba menekül. Végigélve a forradalom és a polgárháború vérzivataros esztendeit alkotóvá érik.
Fő művében az Orwell 1984-ét évtizedekkel megelőző regényben, a Mi-ben felvázolja annak a totalitárius zsarnok államnak a képét, amely később több változatban megismétlődik a történelem során, és még ma is létezik. A szerző nem alkuszik, ám vitathatatlan írói tehetsége, amit kortársai rendre elismernek, megmenti a biztos börtöntől és talán a haláltól is. Korszakos regénye ugyanis előbb jelenik meg külföldön angolul, majd csehből visszafordítva franciául, mint eredeti nyelvén, és írójának menekülnie kell. Gorkij közbenjárására elutazhat külföldre, hogy elkülönülve a korábbi emigráció tagjaitól megmaradjon szovjet állampolgárnak. Az emigráció keserű kenyere nem tesz jót művészetének. Igaz, Gorkij színművéből az Éjjeli menedékhelyből filmforgatókönyvet ír, amit a híres francia filmrendező, Jean Renoir Jan Gabin főszereplésével visz filmszalagra, és 1936-ban az év filmje lesz, de a nagy mű teljesítményét már nem tudja megismételni.
Zamjatyin regénye, megkésve, ám élményszerűségéből és izgalmasságából nem veszítve csak a peresztrojka idején, 1988-ban juthatott el a szovjet olvasókhoz. Ez magyarul már a harmadik kiadása Földeák Iván 1990-ben műfordítói díjjal jutalmazott átültetésében.
Jevgenyij Zamjatyin
Mi
Fordította: Földeák Iván
Kiadó: Troubadour Books
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 272
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156745224
Pamela Anderson a Baywatch sztárja, a 90-es évek szexszimbóluma, önéletrajzában kíméletlen őszinteséggel vall az életéről. Mesél hányatott gyerekkoráról és az őt ért bántalmazásokról. Megtudhatjuk az igaz történetét annak, hogyan fedezték fel, és hogyan lett a Playboy ikonikus modellje, aki mindenki másnál többször, 14 alkalommal szerepelt a nyuszis magazin címlapján. És persze a férjével, Tommy Lee-vel készített, elhíresült szexvideó sztorija sem maradhat ki a könyvből. Mindezt lebilincselően érdekes stílusban, tabukat nem ismerve tárja elénk memoárjának lapjain.
Ez a csodálatos portrékkal és fotókkal illusztrált, bensőséges életrajz a világhírű színésznő és stílusikon, Audrey Hepburn egyedülálló életútját mutatja be.
Kötetünk tizenegy tanulmányt tartalmaz, amelyek a BTK és a NEB közös vidéktörténeti témacsoportjában születtek 2020 és 2021 folyamán. A kutatások időköre döntően az 1968-ban bevezetett, új gazdasági mechanizmusnak nevezett reformtól a rendszerváltozás előestéjéig tartó időszakot öleli fel. Az ebben a periódusban bekövetkezett változásokat igyekeztünk a folyamatokat szem előtt tartva megvizsgálni, hangsúlyozottan a téeszek működésére, az állam káderpolitikájára, illetve a mindennapok lehetőségeire és konfliktusaira koncentrálva. Lassan egy évtized telt el munkacsoportunk 2014-es megalakulása óta. Ezért a bevezető tanulmány számvetésként is értelmezhető: áttekinti a mostani, tizedik megjelent könyvünkig megtett utat az akkori historiográfiai alapoktól a kutatási kérdéseken át az elért eredményekig.
Ilyenek voltunk, s mivé lettünk?Nehéz meghatározni Fábián Tibor Ilyenek voltunk című kötetét. Már a bevezető megosztja velünk a talányt, hogy nosztalgiázunk-e a százvalahány oldalon, vagy reális korrajzot vehetünk kezünkbe. Haladva az olvasással kimondható: hol az egyik, hol a másik feltevés az igaz. Belinszkij Puskin Anyeginjét az orosz élet enciklopédiájának nevezte, jogosan, aki nem tévedt muszka földre, az is megismerhette egy ültő helyében az áporodott, de zseniket adó társadalmat. Fábián művét nem jellemezném ilyen nagy szavakkal, pedig adódik némi párhuzam. Az írástudó egy panoptikumba ülteti be az olvasót. Nem ereszti bő lére a megfogalmazást, Örkény István Egyperces novelláit idézik a lapok, de irodalomból megtanultuk, hogy sokszor egy epigramma felér egy regénnyel. Az író világának közepe Fugyivásárhely, ahol erdélyi utaimon százszor végigrepesztettem, de csak e sorok késztettek megállásra, ha lélekben is. Fábián keze nyomán életsorsok bontakoznak ki. Visszatérő motívum az idő múltával egyre szebbé váló gyermekkor. Óvodás, iskolás évek sejlenek fel, az emlékező elidőz egy tárgynál, egy személynél, történetnél, majd tovább baktat. A barátok mintha Mark Twain könyveiből léptek volna elő, oly élőek. Az időseknek szentelt oldalak vágyakozva sugallják: akkor még az öregeknek is volt becsületük. Az elmúlás gondolata tárgyakban és személyekben is felszínre tör. Egyik fejezetnek Nyári fényképek a címe, de ez ráillik a legtöbbre is, hiszen a részletek egy vízió írásos lenyomatai. Meghatározó a történetek évszakhoz való kötődése, a nyár viszi a prímet, s teszi széppé a visszaemlékezést. A kisebbségi lét hendikepjét kiegyensúlyozza az önkény, ami az ott élőket egyformán sújtotta. Napok jönnek-mennek, a sorban állásokban eltűnik az idő, nem kell rohanni, talán a meditáció még az ácsorgó javára is válik. Az író Isten szolgája, így a hitről a sorok között ír, az ünnepek bearanyozzák az emberek egyhangú életét. Az embertelenségben is sokan meg tudták tartani emberségüket, ebben segítettek a barátok, a család. A gondolatsor a rendszerváltással ér véget, más, új világ kezdődik, s a régi elszürkül. Minden bizonnyal a fényképalbumok fekete-fehér fotói is ludasak ebben. De nem az író számára! Talán réveteg múltidézésből, talán a fiatalság egykori varázsából színezi ki a megfakult képeket, melyek megelevenednek, kifényesednek. Élmény volt olvasni a sorokat. Letéve a kötetet elhatároztam, hogy legközelebb nem vágtatok keresztül Fugyivásárhelyen, megállok a sportpályánál és az iskolánál, benézek a templomba, s a boltban a pult alá sandítok, hátra hever ott egy elbújt cukorka, a gyermekkor édes emléke. Csermák Zoltán
"Elvarázsolt engem Mongólia. Elbűvölt ez a vad, szépségekkel és ősi titkokkal teli, hatalmas, nomád ország. Öröm töltött el, ha leülhettem a Kerülén vagy az Onon folyó partjára Dzsingisz kán szülőföldjén, Hentij tartományban, vagy egy sziklára az Altaj hegyeiben. Csodáltam a napfelkeltét a valóban vég nélküli pusztán vagy az Altaj hegyeiben. Felfedeztem a láthatáron az ott még valóban létező délibábot. Ha elnyúltam egy rét közepén, gondolataim elkalandoztak időben és térben egyaránt." Benkő Mihály
Egy nyelvileg bravúros, kacagtatóan édesbús könyv barátságról, bátorságról vagy éppenséggel annak hiányáról a többszörösen díjazott, bosnyák-német bestseller szerző, Saša Stanišić tollából.
Az „ige” vallásos környezetben a Biblia szövegét jelenti. Más összefüggésben azonban lehet a ráolvasás és a mágia szakszava (varázsige). A hagyományos nyelvtanban pedig az ige egy szófaj megjelölése, mely cselekvést, létezést vagy éppen állapotot fejez ki. Könyvemben elsősorban a harmadik jelentésből indulok ki. Az asszír királyfeliratok szövegeiben ugyanis az igék gyakoriságuk alapján tagolják, strukturáljak a cselekmény menetét. Ezeket a szövegeket eddig elsősorban történelmi forrásként értelmezték, melyek nagyformátumú asszír uralkodók dicső hadjáratait beszélik el. Bizonyos igék állandó ismétlődése és strukturáló szerepe azonban arra világít rá, hogy az Asszír Birodalomban – ahol az írni-olvasni tudás amúgy is minimális volt – ezek a szövegek nem a múlt dokumentációját szolgálták (legalább is nem úgy, ahogyan egy 21. századi olvasó első nekifutásra elvárná). A királyfeliratok a korabeli társadalomban mágikus szerepet töltöttek be, mellyel biztosítani akarták a következő hadjáratok sikerét is. Ebből a szempontból az asszír királyfeliratok nyelvtani igéi nem is állnak túl messze a szó első kettő jelentésétől. A szövegek igéi mágikus erővel bírtak, és így – a Bibliához hasonlóan – az asszír világértelmezés eszközei voltak.
Megtagadom, hogy alkut kössek.
Róma - ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz – nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől.