Elisa Shua Dusapin: A pacsinkógolyók
Ára: 4499 helyett - 30% kedvezménnyel - 3150 ft
Megrendelhető: ide kattintva
A szokcsói tél után ezúttal a tokiói nyárba repíti olvasóit Elisa Shua Dusapin. A Svájcban élő Claire Tokióban tölti a nyarat. A nagyszüleit látogatja meg, akik az ötvenes években menekültek el Koreából a polgárháború elől, játéktermet nyitottak pénznyelő pacsinkó-automatákkal, és nem tértek vissza többé a szülőföldjükre. Claire sosem tanult meg igazán koreaiul, ezért nagyszüleivel csak néhány angol szó, koreai kifejezés és egy sor eltúlzott gesztus segítségével tud kommunikálni. Miközben próbál valahogy kapcsolódni koreai örökségéhez, francialeckéket ad egy japán kislánynak, Miekónak, aki a fejébe veszi, hogy meglátogatja a pacsinkó-termet.
Dusapin regénye identitásról, nyelvről és családi bűntudatról mesél egy vibráló, csupa neon nagyváros inszomniás nyarán.
Elisa Shua Dusapin
A pacsinkógolyók
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 144
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631444575
A Versace divatcég története elválaszthatatlan a Versace család történetétől, a három testvér eltérő, mégis egy irányba tartó útjától a siker és a gazdagság felé. A legidősebb Versace testvér, Santo hosszú évek távlatából meséli el közös gyermekkorukat, a szülőkkel való kapcsolatukat, a kezdeti szárnypróbálgatásokat. Honnan indultak el, és hogyan hódították meg a világot olyan hírességek barátságát élvezve, mint Lady Diana, Elton John, Madonna, Halle Berry, Demi Moore. És vajon mi lett volna a cég sorsa, ha a jövőjét illető tárgyalások néhány nappal korábban zajlanak, még Gianni meggyilkolása előtt…?
„A természetfölötti horror mesterműve” – The Washington Post
Két nő, két álom, két sors
A XX. századi magyar történelem egyik sokat idézett, politikai vitákat kiváltó eseménye volt a 2. magyar hadsereg tragikus története 1942-43-ban. A szerző feltárta a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat, felkereste a még élő résztvevők többségét, és a feledés homályába merült korabeli naplókat, feljegyzéseket is bemutat. A könyv a 2. magyar hadsereg történetét az adott kor politikai és katonapolitikai viszonyai közé beágyazva elemzi. Nem ad közre felemás, ellenőrizhetetlen, több kézen keresztülment legendákat – a forrásokból merít.
Kaleidoszkópszerű krimi, amiben semmi nem az, aminek látszik
Már több mint 100 éve, hogy az utolsó magyar kormányzó Fiume (mai hivatalos nevén: Rijeka) elhagyására kényszerült. Ezzel új fejezet kezdődött a – Szent Koronánk ékkövének 1779-től számított – város történetében. A már addig is két ízben erővel megszakított újkori magyar fennhatóság nem egészen másfél évszázada azonban bátran állhat a történelem ítélőszéke elé. A magyar közigazgatás második visszatérésétől, azaz 1870-től soha nem látott ütemben fejlődő kikötőváros az I. világháború előestéjére – nagyrészt az óriási mértékű állami szerepvállalásnak köszönhetően – Európa 10. legnagyobb kikötőjévé küzdötte fel magát. A töretlenül fejlődő Fiume persze – miként napjainkban, úgy a XX. század elején (is) – mindenkinek mást jelentett: a tőkepénzes mágnások, a robotoló dokkmunkások, a hazától végleg itt búcsúzó kivándorló százezrek, a tenger viszontagságaihoz szokott „hajós emberek”, a helyi polgárok vagy a pesti kávéházak törzsvendégei hol előnyeit, hol hátrányait vagy éppen idealizált képét tapasztalhatták meg.
Jim Towey kongresszusi tisztviselő volt az 1980-as években, látszólag sikeres (és hívő) ember, de már fiatalon kiégettnek érezte magát, az életét üresnek, céltalannak – mígnem egy röpke találkozó Teréz anyával mindezt megváltoztatta. Önkéntesként kezdett dolgozni egy leveskonyhán, majd évtizedeken át ő intézte „Anya” jogi ügyeit. Most pedig, a halála után úgy meséli el az életét, ahogy még senki. Azt, ahogy elindult Albániából, ahogy a Haldoklók Otthonát megszervezte Kalkuttában, ahogy minden tevékenységében Jézus iránti szeretete vezérelte, ahogy mindennap sokat imádkozott, egyszóval életének főbb elemeit már ismerhetjük másoktól s részben tőle magától is.
A magyarországi közemlékezetben a hatvanas évek egyszerre él az 1956-os forradalom leverésével hatalomra jutott kádári diktatúra megszilárdulásának, illetve a relatív szabadságnak a koraként. Kötetünk szerzői az egyházak, a vallásos közösségek történetei felől vizsgálják az időszakot. A „lelkekért folytatott küzdelem” színtereinek áttekintése kézzelfoghatóvá teszi a diktatórikus rezsim működésének sajátosságait, és nemcsak a tágan értelmezett évtized, hanem a Kádár-korszak egészének társadalmi folyamataira is rávilágít.
Demeter Annuska nem volt sem történelmi hős, sem író-alkotó ember, életének tárgyi emlékei, a képeslapok mégis kíváncsivá tesznek még akkor is, ha tudjuk, hogy minden titkát már nem fejthetjük meg.